Demokrácia

címke: gondolatok | írta: M. Zsuzsi

Nagyokat sóhajtottam, mielőtt elkezdtem írni. Egy olyan témáról szeretnék beszámolni, amit már eddig is ismertünk, a verseny mégis megváltoztatta a képünket róla..
DEMOKRÁCIA: pont most tanulunk róla törifakton, így szinte megszállott módjára, rögeszmésen kell megjegyeznem (remélem, ezt tetszik olvasni, tanár úr!), hogy a szó görög eredetű, a démosz (nép) és a kratein (uralom) összefonódásából alakult ki, s ez az egyetlen fogalom leírhatatlan mennyiségű információt, eszmét, ideát hordoz magában. Azért mégiscsak megpróbálkozom a lehetetlennel, a demokrácia elemzésével, általánosan és a csapat szempontjából.

„A hatalmi kapcsolatok azokban gyökereznek, akik engedelmeskednek és nem azokban, akik parancsolnak…”
Lássuk csak! A verseny elején csapatkapitányt kellett választanunk. Bevallom: paradoxonnak tűnt egy egyetlen személyt helyezni a csapat minden tagja elé, hisz ez látszólag szemben állt azzal az elképzelésemmel, hogy mindenki egyenlő, mindenki ugyanazon jogokkal rendelkezik. S ez gondolatom reális is volt mindvégig. Azzal, hogy mi választottunk magunk közül vezetőt, hódoltunk a demokrácia előtt, hisz ez a vezető, név szerint kedves Heimann úr nem több vagy jobb nálunk, és nem is kényszerít ránk semmit mint egy türannosz. Ő az a személy, aki a lelket tartja a csapatban, összefogja a szálakat, pontot tesz az i-re, és nem azért, mert teljhatalomra tört. Az indok máshol keresendő: kiváló személyisége, rátermettsége a vezetői posztra, nem hiába hát a megtisztelő kinevezés.
A hangsúly a személyiségen van. Azt gondolom, hogy mindannyian kibontakoztunk, lehetőséget kaptunk, hogy kiéljük kreativitásunkat, alkossunk s szórakozzunk egyszerre. Engedelmeskedtünk a magunk és egymás szavának, nem parancsolt senki, csupán ajánlott. Nem irányított senki, csak ihletet adott.
Számunkra ezt jelenti a DEMOKRÁCIA.

SZÓLÁS ÉS VÉLEMÉNYSZABADSÁG
Voltak vitáink, voltak kontrasztban álló ötletek, és a végén mégis sikerült egy olyan megoldást találni, ami az Aurea mediocritason vezetett végig. Megesett, hogy hevesen érveltünk vagy épp kacagva csipkelődtünk, a célunk egy volt, s az szentesítette az eszközeinket. Mindenki szava fontos ebben a csapatban, és szerencsére minden szóban egy-egy újabb ötlet bújik meg. Épp ezért jó, hogy ezek a szavak nem maradnak kimondatlanok, hanem szárnyalnak, mint a szabad kis madár. Ezzel együtt jelent meg az életünkben a pluralizmus, ami olyannyira tartozik a demokrácia, mint a saját alapelveink közé – jelentős szerepet kapva a munkákban. Egyként vívtuk a harcot, készítettük és KÉSZÍTJÜK el a fordulók feladatait, és mégis olyan sokszínű minden egyes csapattag, hogy nem is lehetnék más, csak büszke arra, hogy ennek részese lehetek.
Számunkra ezt jelenti a DEMOKRÁCIA.

Nálunk nem voltak egymással versenyző pártok, csak ötletek, s mi voltunk maga a parlament, ami mindig mindent megszavazott, még a legparányibb ügyeket is. Ügyeltünk a mi kis alkotmányunkra, szabályzatunkra, mert ezek a mini törvények tartották fent az egyensúlyt az egész rendszerben, továbbá az egymás felé mutatott tisztelet és az a szabadságforma, melyben a kreativitásunk szárnyalhatott, de ezzel nem sértettük egyik társunk szféráját sem.
Számunkra ezt jelenti a DEMOKRÁCIA.

A szabad gyülekezés joga: igen, talán ez volt a legszebb az egész történetben. Ami azt illeti, kénytelen vagyok már múlt időben beszélni, hiszen hamarosan vége a versenynek, és fájó szívvel mondom ezt: biztosan hiányozni fognak a gyűléseink, a gyors megbeszéléseink. Megszoktam ezt a sok kedves arcot egyszerre felhevülve látni, csillogó szemekkel, éber tekintettel. Megszoktam Heni és Dorina Colgate reklám típusú mosolyát, Máté csípős megjegyzéseit, Andris tőmondatait (na jó, nem igaz, mostanra már gyönyörűséges összetett mondatokat alkot) és természetesen tanárnő lendületességét, finom süteményeit, amiket lehet, hogy megvesztegetés gyanánt tömött belénk. Tyű, ezen még nem is gondolkoztam, meglehet, hogy azokkal a finomságokkal a szívünket akarta meglágyítani? Az enyémet sikerült. :)
Számunkra ezt jelenti a DEMOKRÁCIA.

Azt gondolom, hogy sokkal nehezebb ennek a folyamatnak részese lenni, mint már rendszerének. Hisz jóval több idő, energia és munka kell hozzá, ami teljesen más nézőpontba helyezi az egyeduralkodást, a zsarnoki rendszert, ám jobbá nem teszi, csupán szervezés céljából egyszerűbbé. Félreértés ne essék! Nem szeretnék egyeduralomban élni vagy azt kiépíteni (hm, pedig ez egész kecsegtető), csupán egyszerűbbnek tűnik leláncolni az embereket, mint mindegyik kreativitását létezni hagyni és érvényesíteni. De mind tudjuk: nem feltétlenül az a jó, ami könnyebbnek tűnik.
Számunkra ezt jelenti a DEMOKRÁCIA.

A demokrácia nem kell, hogy mérhetetlenül szélsőséges legyen, csupán arra ad alapot, hogy nagyot álmodj és vállald a kockázatot. A demokrácia azt jelenti, hogy együtt képesek vagyunk megváltoztatni a világot, óriásit alkotni, de ehhez mindannyiunkra szükség van! Szükség van rád és rád! Szükség van a véleményedre, arra, hogy beleszólj, hogy kiállj, hogy mindenki egyként mozdulhasson meg! Fontos, hogy bízz, higgy abban, amit csinálsz, bízz a demokráciában, hogy az működőképes legyen. Légy őszinte, légy bátor és ne feledd: SZÁMÍTASZ! Jogod és KÖTELESSÉGED BELESZÓLNI!
Számunkra ezt jelenti a DEMOKRÁCIA.

“Those who believe in democracy, liberty or freedom; must support equality. Those who believe in truth, justice or love; already do.”

Categories: gondolatok